Felsőbbrendűségi tudat

Apropó, felsőbbrendűségi tudat. Belekommentelek valakinek a blogjába, régről ismerem, illetve régebben ismertem, de se csúnyát, se sértőt nem írok, enyhe kötözködés legfeljebb. Válasz:kuss. Ugyanezzel az illetővel ültem egyszer egy étterem teraszán, és beszélgettünk, nem tudom miről, politika, világ dolgai, házasság, szerelem, élet, nem tudom, mi, de én alig jutottam szóhoz, "leugatta a fejemet", beszélt, ordított, és akkor a szomszéd asztaltól átszólt egy nő, hogy viselkedjen, fogja vissza magát, ne kiabáljon itt, meg hasonlók. Látszott, hogy ez az ismeretlen nő is felháborodott az én "barátnőm" erőszakosságán, "felsőbbrendűségi tudatán", olyannyira, hogy én szégyelltem magam helyette, akkor még talán szerettem is egy kicsit, próbáltam úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. Pedig mondhattam volna, hogy látod, más is észreveszi, mást is zavar ez a fennhéjázás, ez a durvaság, nem én vagyok "kirekesztő", meg "náci". Na most, mi lehet itt, nem volt tán gyerekszobája? Nem nevelték visszafogottságra, türelemre, megértésre? Tipikus egyébként, minden liberális, SZDSZ-típusú libsi ilyen, megismertem egy párat, ők leugatnak, mi meg hallgatunk, "nehogy megsértsük az érzékenységüket", meg minket udvariasságra neveltek, de ezek tényleg azt hiszik, mindent jobban tudnak, és mindenki más tök hülye, csak ők nem. Mindegy, erről ne essék szó többet. De az is biztos, hogy nem lehet folyton védekezni, meg megérteni, mikor az embert rugdossák. Nincs tovább udvariaskodás velük.