Üres idő - titkok, kockázatok

Üres idő, várakozás blogolás. Internet, borotválkozás. Mindjárt menni kell,de van még idő. Végül is elküldtem, és aztán jó kedvem lett tőle. Micsoda furcsa szenvedély ez, hogy muszáj időnként köözétennem valamit? Veszedelmes, kockázat van. Tán éppen ez ez oka? kell a bizsergés, mármint ez a fajta is?

Ballagás illetve a boldogság

A fiam ma ballag. Még szerencse, hogy az ember lassan öregszik, vagy legalábbis van idő hozzászokni a gondolathoz. Mármint ahhoz, hogy múlik az idő. De írok rendületlenül, cikktémák kavarognak a fejemben, írnék arra a bizonyos helyre is, ha lenne időm. Mert közben más is van, rokonok, anyós, és bizonyítványok megírása...Semmi kétség, ez az egyik igazi feladatom, az újságírás, a másik pedig a tanítás. Húsz év...szép kerek szám, ennyi ideje a katedrán...meg a házasságban. Libsi nézőpontból ez persze semmi, "mert nem vagy boldog", mondják, mintha létezne ilyesmi, pedig Kosztolányi jól megírta ezt az Esti Kornélban, hogy nincs olyan, hogy boldogság, mert pl. aki boldog családról, sok gyerekről ábrándozik, nem gondol a gyerekek betegségére, arra, hogy rubeolásak, és hisztisek, aztán lehet álmodozni a szép nagy házról, csakhogy az nem jut az álmodozó eszébe, hogy annak hatalmas költsége van, a havi részleteket fizetni kell, amikor elbocsátják az embert, vagy a szerelmesnek néha elege lesz, a nő, akire vártunk, kikészül, mert nem képes helytállni otthon és a munkahelyen egyszere...Pillanatnyi elégedettség van, mint Kosztolányi novellájában, amikor megérkezik Esti Kornél az idegen városba, és hirtelen, minden ok nélkül boldognak érzi magát, de nincs olyan, hogy tartósan, éveken át egy ilyen iszapos boldogságban úszom, akkor az ember nem csinálna többé semmit..Mindegy, szóval olyanok, akik nem nevelnek gyereket, akik semmit sem tudnak a házasságról /teljesen más egy kapcsolat, ha van gyerek, és ha nincs, és teljesen más az élet gyerek nélkül, sokkal könnyeb, de ezek a hülyék ezt nem tudják/ akik nem alkottak semit, akiknek nincs komoly szakmája, hivatása, időnként kioktatnak engem. Ez különös, az értékek felborulása, a barom liberalizmus miatt van, ami a hülyeség győzelemre jutását jelenti. Mit tudja azt egy libsi szingli, 30 fölött, aki egyedül, vagy egy pasival él, és csak lézeng a világban, hogy mi a házasság, a gyerek...Gőze nincs. Ja, és még valami: kiváló tanulmányok, cikkek olvashatók az antidogma.hu oldalon. Világos, igaz beszéd, semmi benyalás, alázkodás, mellébeszélés. Uff.

Antifasiszták

Az április 28-i bejegyzés április 29-én történt. Még nem fedezték fel a blogot az "antifasiszták", nem is fogják remélem. Mert ha ez megtörténik, elkezdik a nácizást. Ami persze a legkevésbé sem számít. Mindaddig, amíg nem tudják tönkretenni az embert. Sajnos képesek rá, mert minden hatalom a kezükben van. Beleértve a szolgálatokat. Nem merem a véleményemet nyíltan közölni, illetve néha megteszem, félek is egy kicsit, néha álneveken ténykedem. Vállald őszintén a véleményed - ezt csak akkor tehetem meg, ha a libsik szekerét tolom, vagy másról beszélek. PL. arról, hogy milyen az idő, miképp és kivel kefélek, stb. Ez jó, az ilyesmi nem fenyegeti a hatalmukat. Egyébként a wbnácik sem fenyegetik, csak ha sokan olvassák őket. Lásd k-info vagy bombagyár. Ezeket már tiltanák is befele a fiúk. Betiltani, bebörtönözni, ellhallgattatni, nem állni szóba vele, kirekeszteni...íme a nagy libsi-bibsik krédója.

Mit tegyek?

A mai program délelőtt világos, de aztán van némi időm...Vagy pedig rohanok haza a kutyához. Mert szegényke vár, és senki nem örül nekem jobban, mint ő. De jó lenne ugyanakkor csajozni is, ha rövid ideig is...Na ez majd elválik. Tegnap találka egy régi csajjal. Borozás, terhes, aminek örülök, de tényleg, bíztatom, tartson ki, vállalja egyedül is, csak ennek van értelme, stb. Így gondolom valóban, ez nem szöveg, mi másnak lenne több értelme, mint gyereket szülni? Szinte kedvet kaptam én is hozzá.Komolyan, gondoltam rá hazafelé, hogy jó lenne egy kisbaba...De hát ott a kutya, aki pontosan olyan, mint egy kisbaba. Tegnap is orvoshoz kellett vinni, mert álterhes szegény. És miért? Mert túl van dédelgetve, simogatva, és ez felkelti benne az anyai öszönöket, meg az érzelmeket - legalábbis ezt mondta az állatorvos. Ne simogassuk annyit! Meg lehet állni? Nehezen. Én nem is hiszek ebben az álterhesség izében, szerintem csak ilyen, nagyok a mellei, vagy csöcsei, és kész. Szegény, most is egyedül van. Na és ma reggel pedig kávéztam egy jót, egyedül, ami kifejezetten jó. Végül is mi hiányozhat? Egyvalami azért jó lenne most, na de mindegy. Megvan az új cikk téma, és belevetettem magam a ...nak a történetébe. A másik helyen változások készülnek, új főnök, és minden. Egyre nehezebben viselek mindenfajta alárendeltséget és megaláztatást. Seggnyalás abszolute kizárva!

Nyugalmas vasárnap

Szép, eseménytelen hétvége. Reggel az, majd kutyasétáltatás, takarítás, cikkírás, sikerült is befejezni. Ebéd, majd alvás. Utána elmegyünk, vagy nem megyünk el. Akkor kutyasétáltatás, majd olvasás. vagy internetezés. Esetleg jöhet az újabb cikk. Ez van, így telik, lányom elment csavarogni, fiam tanul. Idill vagy nem idill, de ez is kell.

webnáci

Majd jönnek ezzel a marhasággal. Állandóan jelszavak kellenek nekik: rasszista, fasiszta, náci...Mindezek semmit sem jelentenek. Számtalan esetben megfigyeltem már, ha libsivel vitatkozom, és nincs több érve, akkor azt mondja: nácival, fasisztával, antiszemitával nem vitatkozom! És kész. Ennek megfelelője a nagypolitikában: betiltani, elítélni mindnekit, újságot, hírportált, amely eléggé népszerű, és el meri mondani az igazat.

Mítoszok

Mítoszok nélkül még a mai „modern” korban sem képes meglenni a „felvilágosult” emberiség. Régebben az emberek a mítoszok segítségével próbáltak választ találni az élet nagy kérdéseire. Népek igyekeztek megmagyarázni eredetüket a mítoszok felhasználásával. Nagy birodalmak mítoszokkal is szerették volna legitimálni más népek felett gyakorolt uralmukat. Aztán jött a felvilágosodás és a tudomány mindenhatóságának a kora. És semmi sem változott. Mert hát vajon nem mitikus-e mondjuk a világ teremtéséről szóló „nagy bumm” elmélet? És nem születtek-e meg a világot uralni akaró birodalmak új mítoszai? A Szovjetunió és a nemzetközi kommunista mozgalom vajon nem alkotta meg a maga saját mítoszait Leninről, a „nagy októberi szocialista forradalomról” és a „nagy honvédő háborúról”? És Amerika vajon tényleg a „szabadság világítótornya”? Igaz, Istenre már kevésbé hivatkoznak a modern kor mítoszai. Inkább az ellenségkép felfestésében jeleskednek. A második világháború után felemelkedő szuperhatalmak létüket jórészt a „vérszomjas fasiszták és nácik” mítoszára alapozták. Hát persze hogy voltak vérszomjas fasiszták és nácik, miként voltak vérszomjas szovjet, amerikai, angol és francia katonák is. És voltak igaz emberek mind a két oldalon. A „vérszomjas, kegyetlen fasiszta-náci” mítosza még máig él: ha valaki politikai ellenfelére valami nagyon csúnyát akar mondani, akkor „fasisztának”, „nácinak” nevezi, és Mussolinihez, Hitlerhez, Goebbelshez, Mengeléhez hasonlítja. Igen ám, de amikor a globális világbirodalom terjeszkedése az arab-iszlám világ ellenállásába ütközött, baj történt. Miféle mitologikus magyarázat adható a muszlimok elleni legújabb „keresztes” háborúhoz? Hát éppen a keresztre hivatkozni nemigen lehet. Marad a demokrácia terjesztésének meséje, de ez sem igazán jó, mert a demokrácia Nyugaton sem túl népszerű. Nem elég mozgósító erejű a „tömegpusztító fegyvereket akarnak előállítani” típusú mese sem. Megszülték hát az új mítoszt: a „vérszomjas, terrorista mohamedán” mítoszát.

a magyarság sorsa - idővel törlendő, rettenetes bejegyzés

Ha rugdosnak, szídnak, megaláznak, kirabolnak és hagyom - igazi európai, liberális, haladó, mérsékelt, civilizált, trendi és minden szép és jó vagyok. Ha hagyom ugyan, de rosszallóan csóválom a fejemet - akkor a "szélsőjobbal kacérkodó jobboldali" vagyok, akit még úgy-ahogy elfogadnak. Ha üvöltök és rúgok én is - akkor már szélsőjobbos, radikális, fasiszta, antiszemita vagyok. Ha azt mondom, hogy támadjunk mi is, támdjuk őket szembe ugyanúgy, ahogy ők minket - akkor nyilas vagyok és terrorista.

Felsőbbrendűségi tudat

Apropó, felsőbbrendűségi tudat. Belekommentelek valakinek a blogjába, régről ismerem, illetve régebben ismertem, de se csúnyát, se sértőt nem írok, enyhe kötözködés legfeljebb. Válasz:kuss. Ugyanezzel az illetővel ültem egyszer egy étterem teraszán, és beszélgettünk, nem tudom miről, politika, világ dolgai, házasság, szerelem, élet, nem tudom, mi, de én alig jutottam szóhoz, "leugatta a fejemet", beszélt, ordított, és akkor a szomszéd asztaltól átszólt egy nő, hogy viselkedjen, fogja vissza magát, ne kiabáljon itt, meg hasonlók. Látszott, hogy ez az ismeretlen nő is felháborodott az én "barátnőm" erőszakosságán, "felsőbbrendűségi tudatán", olyannyira, hogy én szégyelltem magam helyette, akkor még talán szerettem is egy kicsit, próbáltam úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. Pedig mondhattam volna, hogy látod, más is észreveszi, mást is zavar ez a fennhéjázás, ez a durvaság, nem én vagyok "kirekesztő", meg "náci". Na most, mi lehet itt, nem volt tán gyerekszobája? Nem nevelték visszafogottságra, türelemre, megértésre? Tipikus egyébként, minden liberális, SZDSZ-típusú libsi ilyen, megismertem egy párat, ők leugatnak, mi meg hallgatunk, "nehogy megsértsük az érzékenységüket", meg minket udvariasságra neveltek, de ezek tényleg azt hiszik, mindent jobban tudnak, és mindenki más tök hülye, csak ők nem. Mindegy, erről ne essék szó többet. De az is biztos, hogy nem lehet folyton védekezni, meg megérteni, mikor az embert rugdossák. Nincs tovább udvariaskodás velük.

Alakítom

Most már ott tartok, hogy alakítom a blogot. Kijavítom a hibákat, meg hasonlók. Meg akartam változtatni a címet, mert rájöttem, hogy ez nem jó. De lehet, hogy mégis jó, mert legalább "figyelemfelkeltő". Egy életünk van, az is rövid, legyünk tehát érdekesek, és történjenek izgalmas dolgok. A nagy szarba beleszürkülni hülyeség. A többségi álláspont is hülyeség. Általában amit az emberek nagy többsége gondol, meg hisz, hülyeség. Közhelyek tömegét olvasom a blogokban, amit a média beléjük táplált, azt böfögik vissza. nem politkiáról beszélek csak, hanem ideálokról, életszemléletről. A liberális fos kavarog, megspékelve a felsőbbrendűségi tudattal.

Van időm

Nem lehet elmenni a lapról. Muszáj beírnom valamit. Valami hiba van a rendszerben, gyanús ez. De az internet-, sőt blogfüggőség jelei mutatkoznak, nem tudom abbahagyni. Na persze azért is, mert most kivételesen van időm. Általában nincs, szinte csoda ez, hogy néhány óráig azt csinálok, amit akarok. Nem kell dolgozni, se a család ügyeiben ténykedni, sem írni, mert a cikkek megszülettek. Viszont szívesen főznék, de nincs itthon hozá semmi. Igen, élvezem a főzést, persze ha minden nap főzni kellene, akkor nem élvezném. Ez van a nőknél is, legalábbis azoknál, akiknek terveik, céljaik vannak, meg olvasni is szeretnek, stb. Le kellene vinni szegény kutyát. A kutyasétáltatás is jó, nem teher, még ha legszívesebben itt lógnék is a neten. Jó, értelmetlen időtöltés ez, jobb lenne ehelyett pl. olvasni. De hát épp az a lényeg, hogy azt csinálhassam, amihez kedvem van.

Mi a helyzet?

A következők vannak: család, tanítás, újságírás, kutya, internet, szerető és egy titkos ténykedés. Ez utóbbi veszélyes, de izgalmat jelent. Igaz, ami igaz: a család jelentősége csökken, a szerető sincs meg. De nem nagy baj, sőt megkönnyebbülés. Viszont félek, hogy előbb-utóbb baj lesz. De így izgalmasabb. meg történik valami. Sőt, nem csak hogy történik, de én alakítom az eseményeket. Ha igaz, több, mint 16 ezren olvassák, amit írok. /Nem ezt./ Alakítani az esményeket! A történelmet! Ott lenni, lenni valakinek, akivel számolnak, aki bosszantó, aki idegesítő. Lehet, hogy eltipornak, legyőznek, de meg kell keseríteni a győzelmüket. És még az sem biztos, hogy győzelem lesz.

Őszinteség

Más sem teljesen őszinte ám a blogjában. Talán senki sem az. Mert valamilyen hatást akarnak elérni, és ezért formázzák, alakítják a mondanivalójukat. Akkor én is megtehetem. Vagy ha nem is hazudok, de ellhallgatok dolgokat, nem mondok el mindent.

Íráskényszer

Íráskényszerem van, pedig egy idő után belefáradok. Most fejeztem be egy cikket a ...-ről. A téma mindegy. Aztán már írnám is a másikat, meg még egy másikat máshová...És most még ide is. Remek nap a mai, senki nincs itthon, csak a számítógép van, meg a kutya. Csodálatos összhangban élünk mi ketten Pancival, süt a nap, meleg van, valóságos idill. De azért nem felejtem el, hogy más kötelességem is van. Lehet, már csak egyetlen igazi feladatom van. Nem, több is van még, de azok nagyjából teljesítve. Írok és kutyázok...meg egy csaj is jó lenne most, de persze csak rövid időre. A blog címét mégis csak visszaváltoztatom, bár baj lehet belőle, de leszarom.

szünet

És most abba kell hagynom, mert el kell mennem valahová. A fene egye meg.

ki vagyok én?

Most legszívesebben blogolnék órákon át. Enyhe internetfüggőségem van. Hosszú ideig nem volt kedvem ehhez, blogot írni, meg más blogokat nézegetni. Talán mert jön a tavasz, vagy mert volt 2 üres órám, amit csak ilyesmivel lehet kitölteni. De inkább nem írok magamról, lassan nem is lehet. Pedig a legjobb lenne egy teljesen igazmondó blogot írni, de nagyon kockázatos. Immár többféle okból is.

Újrakezdés

Indítom a blogot, illetve áttelepedek ide. Régi blogozó vagyok, csak abbahagytam, mert meguntam. De most újra kezdem.