El kell menni

El kell mennem, előbb vagy utóbb, itthonról, jobb lenne minél előbb.

Helyzetjelentés

Ma is itthon, a kutyával. A kutyán itt különös hangsúly van, mert ha ő nincs, esetleg nem vagyok itthon. No meg az internet. Ha az sincs, akkor sem. Megvan egy cikk, egy másik is, amit viszont nem merek elküldeni, mert az igazságot csak névtelenüllehet elmondani de rájöhetnek. Gyötör az allergia, a kutya nagy haver, suliban botrány, de nem megyek be, új csaj a láthatáron, de az üzenetre nem válaszolt, talán nem jó a telefonszám. Iwiw-et pedig nem nézi meg. Nem baj, Di Angeló módszerét követem, bár azért azt teljesen nem lehet követni. Régi csaj nem akar találkozni. Nem baj, elvagyok így is. Elképesztő különbség van a médiák megrajzolta kép, és aközött a kép közt, ami a blogok olvasása nyomán rajzolódik ki. Irakról fogok írni, a valóságos iraki ellenállásról. Nagyszerű nép, hogyan lehet, hogy az USA nem volt képes uralma alá hajtani őket? Bezzeg mi magyarok...

Fanatizmus?

The other day, someone said to me "You know something - you really are a fanatic Iraqi"...hoping that he would hurt my feelings.

Tell you what, I walked away feeling 10 inches taller.

Of course I am a fanatical Iraqi. My country has been agonizing for 18 years to the total indifference of the world. My country is totally defaced, turned into a hideous monster. My country is totally destroyed, totally destroyed...

From the sanction years and its utter misery and struggles to the present occupation by a so-called "great democracy". An occupation by the mightiest military power on earth, and again to the total indifference of the world.

Millions dead, millions exiled, millions orphaned, millions widowed, millions maimed for life and you don't want me to become a "fanatic" Iraqi ? Ha!

If need be, I will invent fanaticism all over again. I will re-define it for you - my Iraqi version. I will reconstruct the concept and give you a whole new perspective on what fanaticism is. Sure I am a "fanatic" about Iraq.

Some of you people brush off this occupation and remind yourself and me of Vietnam. Crap, pure crap. Vietnam is nothing compared to this. Vietnam took place in a bi-polar world.

Others liken it to the Israeli occupation. Again, we witnessed in 5 years what the Palestinians witnessed in 60. We are actually competing with the Palestinians as to the amount of dead and refugees this occupation manages to produce. And we are competing with the walls too. Who's got more walls and more ghettos.
But at least the EU and a few NGO's visit occupied Palestine and conduct enquiries into human rights violations...or try to. In Iraq no one visits us.

A "fanatic" - Yes I am. A terrible, horrible "fanatic."

When one is abandoned the way we have been. When one has been forgotten the way we have been. When we have been shelved on the side, so as not to ruffle your sensitivities and your political correctness, yes we become "fanatic" Iraqis.

When for 18 years, we've done nothing but pick up pieces and hang in there, when for 18 years your bombs and your silence has overpowered our cries, yes we become "fanatic" Iraqis.

When our libraries, universities, schools, books...have been burnt to ashes and our kids have forgotten how to read and write, we become "fanatic" Iraqis.

When our brains are murdered one by one - from our academics, to our scientists, to our artists and singers and we learn that you keep our brains in jars as war trophies, we become "fanatic" Iraqis.

When our riches are plundered, our homes in ruins, our museums looted, our ancient tablets trampled on and smashed, our history erased and falsified, we become "fanatic" Iraqis.

When our hospitals are in total shambles, when we knock on doors and can't find work, when we have to beg for an entry visa or a residence permit, when we are shunned, ridiculed, considered a burden, pushed away, humiliated, we become "fanatic" Iraqis.

When we see our elders begging in streets, our women with no food, our men tortured, our daughters turned to prostitutes and our children trafficked and sold, we become "fanatic" Iraqis.

When we can't even visit our loved ones either in cemeteries or in prisons, cemeteries and prisons - so packed, so filled, so anonymous, we become "fanatic" Iraqis.

When our fields have been deserted, a barren land or turned into poppy fields into poppy fields with Iranian seeds. When our rivers are drying up and our trees chopped off, dead. When our sky is reeking with radiation and the air we breath is riddled with uranium, we become "fanatic" Iraqis.

When we see you cheering every single "resistance" in the world, but ours, ours - made of resisting bodies and souls, forged by the fire of your weapons.
When we hear your heated debates and revolutionary hot zeal and feel your ice, cold winds blowing our way, we become "fanatic" Iraqis.

And when you finally hand us, on a golden platter, to the most backward, racist, chauvinist, whore around - remaining a "fanatic" Iraqi, becomes an obligation, a duty, a must.

A "fanatic" Iraq is what I am. You can consider my being a "fanatic" Iraqi -- as my flag, my book, my song and my seal.

A "fanatic" Iraqi is what we've got left when everything else has been forcefully ripped away from us, when everything else has gone and vanished...and no one, absolutely no one, will be able to take that away...from us, from me.


Painting: Iraqi artist, Qais Al-Sindi, 2007.

Posted by Layla Anwar at 2:54 AM

Válság

Nem, nem szállok ki, mert így érdekesebb. De fordulat érlelődik, a "szakmai éleemben" mindenképpen, nem csinálom tovább, elég volt, és ezt nyilvánosan be is jelentem. Itt, esetleg még nyilvánosabb fórumon elmondom, hogy 20 év után ezért, és ezért elegem van. Akkor is ez lesz, ha kirúgnak, netán előidézem, hogy kirúgjanak. Kicsit félek, de talán új lehetőségek nyílnak meg. A régi dlemma. De gondok vannak idehaza is. Erről majd máskor.

Itthon

Nem volt kedvem elmenni, ritka eset. Itthon vagyok, a kutyával.
És az interneten lógok.

Aranyszabály

“Cowardice asks the question - is it safe? Expediency asks the question - is it politic? Vanity asks the question - is it popular? But conscience asks the question - is it right? And there comes a time when one must take a position that is neither safe, nor politic, nor popular; but one must take it because it is right.”

hit nélkül

Nem hiszem, hogy a dolgoknak mélyebb jelentése lenne. Sajnos nincs. A kereszténységből elegem van. De a iszlám nagyon is vonz. Elegem van továbbá a dolgozatokból. Álla bál a munkahelyen, kérdés ismét és ismét: lázadni vagy beilleszkedni, megalkudni, alkalmazkodni? Régi kérdés, még a vallások és az irodalom sem ad választ, illetve mindenki mást mond. Adóbevallás is van, és írnom is kellene.

Palestinian Pundit: Real News Video: Palestinians commemorate al-Nakba--the catastrophe#links

Palestinian Pundit: Real News Video: Palestinians commemorate al-Nakba--the catastrophe#links

tűz

A haláltól messze voltunk, de tény, hogy kigyulladt az autó. Időben kiugrottunk belőle, és utána leégett az egész. Pillanatok alatt. Tűzoltó, rendőrség is jött. Kicsit késve, de jöttek, ott voltak. Benégett néhány cucc. Most már csak egy autóm maradt. Kár érte, bár nem igazán tudtam mit kezdeni vele. De most hiányzik. Valószínűleg valaki megbontotta a benzincsövet, és ellopta a benzint. Annak egy része kifolyt, és ez gyulladt be most. Szóval valaki miatt történt, a biztosító semiért sem fizet. Jellemző. Cuccok égtek bent, de élünk. Ennek örüljünk - mondja mindenki. Valami mélyebb jelentése van ennek? De mi?

Kiszállok, bocsánat

Lehet, hogy tényleg szeretni kéne ellenségeinket. Még ha azok elnyomnak, leigáznak is. Elég volt, nem írok többet, csak a gyűlöletet fokozom. Bocsánatot kérek mindenkitől, át kell gondolnom, kiszállok.

Képmutatás

Annál is inkább érdekes ez, mert éppen ellenkező véleményem van magamról. Szerintem már az önsorsrontásig menően őszinte vagyok, a munkahelyeken, barátokkal, de ez a szexdolog más ügy persze, de hát mindenkinek vannak titkai, mindegy, most nem tudom kifejteni, hosszú. Mindent egyszere nem lehet, ez régi törvény, szeretők is, házasság is, gyerek is, pénz is, jóság is, szerénység is, vallás is...minden együtt nem megy, pedig mindenki arra vágyik. Nem érdekes az egész, különben is, minél nagyobb képmutató valaki, annál többre viszi, én nem vittem sokra, ezért nem is lehetek nagy képmutató.

kereszténység, képmutatás

M. kommentjére: De hiszen én nem prédikálom senkinek, hogy ne keféljen félre! Sőt, én a kereszténységről sem prédikálok, nem járok templomba sem, nem imádkozom, és az is kérdés, hiszek-e Istenben? Soha, senkinek nem beszélek a keresztény erényekről, és épp azért, mert nem lenne hiteles. Ezért nem járok templomba sem. De ettől függetlenül a kereszténység történelmi szerepéről lehet még jó véleményem. A mai szerepéről viszont nincsen jó véleményem, de mindez független attól, mit csinálok. Nem vagyok jó keresztény, vagy talán nem is vagyok az. Teljesen mindegy, mit csinálok én, attól még...pl. ha mondjuk nem bírok ellenállni valaminek és lopok a boltban, attól még nem kezdem hirdetni, hogy a lopás helyes. De egyébként nem hinném, hogy bárkit is erkölcsileg oktatgattam volna valaha is. Gondolkodom, mondtam-e valaha mondjuk barátnak, vagy az iskolában, hogy micsoda dolog megcsalni az ember párját. Sohasem mondtam ilyet.
Kitört az allergia, van továbbá 20 kijavítandó dolgozat. Nyomasztó, miközben írhatnékom van. Meg el kéne küldeni a cikket.

Dolgozatok

Folytatom, bár ebben a szép időben nem nagy öröm. Cikket is kéne írni, meg adóbevallást csinálni, közben jó lenne el is menni valahová, kutyástul, családostul.

Az önzés mint erény

Ez persze a liberalizmus eredménye. Arról jut eszembe, hogy M. azt is megtiltaná, hogy blogot írjak. Ő dönti el, ki mond igazat, ki nem, ki képmutató, ki nem. Teszi ezt arrogánsan, durván, nagyképűen. Tolerancia, meg liberalizmus,"másság" tisztelete ugyebár. Az életben helyüket nem találó, párkapcsolatra képtelen, rettenetesen önző egyedek ne oktassanak ki. Szerintem ha egy nő rájön, hogy mondjuk meddő, vagy "nem alkalmas párkapcsolatra" /mert önző/, vagy csak nem jön össze, mert "nem képes kompromisszumot kötni" /mert önző/, vagy "úgy alakult", bármily méltányolható oka lehet tényleg, szóval akkor, a 20-as évei vége felé /oké, ennyi engedmény legyen a liberalizmusnak, "éljük ki magunkat", meg minden/, szóval 30 éves kora körül meg kell hoznia az egyedül emberhez méltó döntést: ha már nem lesz családom, gyerekem, vagy most úgy tűnik, akkor választok valami hasznos, nőhöz, emberhez méltó hivatást! Pl. elmegyek tanítani, gyerekeket, vagy szociális munkásnak, vagy ápolónőnek...vagy könyveket írok, vagy, oké liberalizmus, a szakmámban megyek előre, képzem magam, könyvet írok, tanulmányokat, esetleg tényfeltáró riportokat, szóval teszek valami hasznosat. Aztán alakulhat másképp, még "jöhet a nagy Ő", vagy megköthetem a magam kmpromisszumát, esetleg otthagyom a választott hivatást, önzőzök egy kicsit, aztán mégis folytatom, vagy valami másba kezdek bele...De csak lézengeni, semmit nem csinálni, és aki csinál valamit, így vagy úgy, jól vagy rosszul, azt kioktatni, hogy "hazug", "képmutató", "hülye", szóval ez röhejes. Ismertem néhány olyan nőt, hiszen az iskolákban sok ilyen van, aki pártában maradt /néha beismerik, hogy ez kényszerűségből van így, máskor azt mondják, azért, mert ők "egyéniségek", akik mennek a maguk útján, ellentétben velünk, házasokkal, akik "rossz kompromisszumokat kötöttünk, mert "gyengék" vagyunk./, szóval ismertem nem is egy ilyet, a katolikus iskolában több ilyen is volt, de ők az életüket a tanításra tették fel, és az azért mégse hiábavaló, úgy az rendes, értelmes élet..Na most lehet dühöngeni, nácizni, képmutatózni, hazugozni. A liberalizmus egy Isten csapása, az önzést erénnyé tette ez a hülye eszme, és ezt szajkózzák ezek a szerencsétlenek, miközben azt hiszik, eredetiek, holott, csak a kötelező koreszmét böfögik vissza.
Mondjuk olyan ez, mintha fát ültetnék, vagy könyvet írnék, és aki nem ültet fát, és nem ír könyvet /meg mást se csinál/ azt mondaná, csak azért ültetek fát, meg írok könyvet, mert gyáva vagyok nem csinálni semmit, és különben is rossz helyre ültetek, hazugságot írok...Mindegy, nem magyarázom ezt tovább, ez nem ellenblog végül is, volt olyan is egykor, értelmetlen vita ez ebben a korban, amikor azt mondják, a tv és így az emberek többsége is, hogy 2-szer 2 az öt. Én meg mondom, hogy négy, erre hazug, hülye, meg még fasiszta is vagyok. Na de elég ebből.

al nakba

No Time to Celebrate!: Jews Remember the Nakba

This May, Israel marks 60 years of statehood. In cities across the
U.S. and Canada, major Jewish organizations will sponsor celebrations
of "Israeli Independence Day." Meanwhile, Palestinians around the
world will mourn 60 years since the Nakba - Arabic for "catastrophe" -
of 1948. Sixty years ago, Zionist militias destroyed over 500
Palestinian villages and made more than 800,000 Palestinian people
refugees in order to create a Jewish state in a land where the
majority was not Jewish. This does not deserve to be celebrated.

Today the Palestinian Nakba continues. In order to maintain Israel's
artificial Jewish majority, the Israeli government has continued
campaigns of ongoing displacement, violence, and occupation. Inside of
the 1948 borders of Israel, Palestinian citizens are denied equal
rights to Jews under the law. Palestinians in Gaza, the West Bank, and
East Jerusalem are denied access to land, water, healthcare, and other
basic resources. Palestinians throughout historic Palestine experience
international isolation, economic devastation aided by the erection of
a 730-kilometer wall, and continued closures and invasions including
the current horrific siege of Gaza.

Today there are more than 6 million Palestinian refugees around the
world, all of whom are denied their internationally recognized Right
of Return to their homes and land. Meanwhile, we are invited to live
on that same land simply because we are Jewish. We renounce this
"right" to "return" given to us by Israeli law.

In addition to 60 years of occupation and dispossession, this
anniversary marks decades of creative and powerful Palestinian
resistance to Israel's violence. With this statement, we support this
struggle, which is so often ignored or vilified in the U.S. media. As
Jews committed to justice, we imagine an "independence" that does not
depend on an ethnically or religiously exclusive state or on the
displacement of indigenous people. As North American Jews, we refuse
to celebrate the ongoing colonization and dispossession of Palestinian
lives and communities funded by U.S. foreign aid. There has never been
Jewish consensus around Israel: not in 1897, not in 1948, and not
today. We reject the notion that we have been chosen to displace
others. We support Palestinian people's right to return, individually
and collectively, to the homes they lost in 1948 and in the violent
decades since then. In response to these historical events and a call
from Palestine to mark their significance, we refuse to celebrate
"Israel 60." We will take action to make our shared position clear and
visible. In cities across the U.S. and Canada this year, we pledge to
participate in or to support:

- Refusal to participate in Israeli Independence Day activities;

- Peaceful disruption of these events;

- Nakba commemoration events and actions organized by Palestinians and
the Palestine solidarity movement;

- Incorporation of Nakba remembrance into our Passover seders;

- The movement for boycotts, divestment, and sanctions of Israel;

- Other efforts to challenge the perceived Zionist consensus among
American Jews through education of Jewish and broader communities
about the Nakba, about the colonial nature of Zionism, and about the
history of Jewish dissent and Palestinian resistance.

As North American Jews, we stand together with Palestinians in
mourning 60 years of al-Nakba and in honoring 60 years of vibrant
resistance.

http://notimetocelebrate.wordpress.com/


For the past 60 years, Palestinian refugees have hungered for not only
justice but something as basic as a sense of recognition. To celebrate
their ethnic cleansing is utterly outrageous. Let us all—no matter who
we are, no matter where we come from—do all that we can to make this
known.

In struggle,

Anna

érettségi és egyebek

Majdnem 100 dolgozat! Egész nap ezeket javítottam, de reggel összehoztam az írást, az emlékezőt. De nem merem...na mindegy. Lassan megy a dogajavítás. Az világos, hogy a házasság mellett az élettársi viszony is anyagi kötöttséget jelent, nem erre gondoltam, hanem a néhány napos, hetes, hónapos együttlakásokra. Lényegtelen. Hogy mitől dühöng ennyit, döbbenetes. Nyugi. Még 27 dolgozat, két nap van rá, aztán még jön újabb 50. Túl kell lennem rajtuk. Szellemileg kimerítő, idegesítő, a pontozási rendszer szar, aki kitalálta, sosem járt iskola közelében sem. Reggel az egyik kutyással beszélgettem, ő is kemény jobbos, vagyis normális, gomdolkodó magyar. És olvasta egyik cikkemet, noha persze nem tudhatta, hogy én írtam. Van is rá reagálás, egyik szerint, egy komment szeint, baromság, hülyeség, amit írtam. A másik szerint - aki nekem írt a szerk.-en keresztül - nagyon jó és érdekes. Ez nem rossz arány, nem kell mindenkinek tetszeni, hál Istennek régóta nem is akarok. nagyon sok helyen szerepelnek a cikkek. Pedig ha tudnák, hogy írtam, sietve, nehogy meglássák, fejből, szinte mint ezt a blogot. Már-már a szürrealizmus módszere szerint.
Nagy kérdés, újra indul-e a kapcsolat. Már azt hittem, de most kételkedem benne. Pedig talán jó lenne, bár igazából tényleg csak a szex miatt. Végül is tudja ezt, ezért szakított. Mindegy, lesz valami, ahogy lesz, úgy lesz.

zavar

A tegnapi nap - erkölcsi mélypont. Na de túl kell lépni rajta. Délelőtt ismét írtam egyet a munkahelyen, ennek sem tudtam ellenállni, meg kellett írnom a véleményemet május 8-ról. Ezzel talán tettem valami jót. Már akinek. Igazság, magyarság. Ma érettségi, gyermekem, diákjaim. Az év legszebb időszaka ez, tavasz, egyre több szabadidő, zűrzavaros évvége, már legalábbis másnak. Több, mint száz érettségi dolgozat! De emellett van idő. És egy teljesen szabad délután. Jó lenne felhasználni, éspedig a csajozásra. Tegnap azon töprengtem, mi célom van, miután a gyerekeim felnőnek. Jó, sose nőnek fel. Meg jön az egyetem, el kell őket tartanom, de ez már nem olyan, mint régen. Persze most megvalósíthatnám önmagamat. Azt próbálom, de rossz vége lesz. A másik, hogy a karrierről is lemondhatok, én itt már nem futok be egyik pályámon sem úgymond karriert, de jobb is. Így szabadabb vagyok, változtathatok. Nagy kérdés, hogy hazavigyem-e a dogákat vagy ne? Lehetséges továbbá, hogy valami ismerős rátalál erre a blogra, és felismer. Pl. egy családtag. Na pl. a szingliknek ebben is előnyük van, ezért lehetnek ők "őszinték", mert kisebb a lebukás esélye. És lebukás esetén, ha egyáltalán lebukhatnak, sem szakad rájuk az ég. Elmegy a nő, a pasi, oszt kész. Lelki trauma legfeljebb. DE itt minálunk anyagi és egyéb következmények is vannak. Mindegy, úgysem értik. Nem tudom, milyen irányba vigyem el a blogot: személyes legyen, amiben elmondom a "titkaimat", már legalábbis egy részüket, vagy közösségi, magyar irányba vigyem, és olyan legyen, mint pl. a bombagyár. És akkor híres lehetnék. Vegyes lesz, illetve ahogy az élet hozza.

elégedettség - képmutatás?

Rosz idő, meg minden, reggel rosszkedv, most meg különös elégedettség tölt el. Miért? Nem tudom. Szerintem egyáltalán nem vagyok képmutató, hiába állítja M. Legkevésbé sem. Ez más. Az, hogy kicsapongok néha, és nem teszem közhírré mindenkinek, nem mond ellent radikális nézeteimnek. Keresztény nem vagyok, ez igaz, éppen mert hazug, gerinctelen, jellegtelen, gyáva szar az egyház, tele volt besugókkal. Na, ott aztán van képmutatás. Két helyen is volt alkalmam közelről látni. Egyedül élni nehéz, igaz, de amikor kioktatnak olyasmiről, amit nem tudnak...És párban élni sem könnyű, gyereket nevelni sem. Nem önmagában magasabbrendű a család, a gyerek, hanem azért, mert továbbadja az életet. Az egyedül élő meg nem. Na de mindegy.

érettségi

Olvasónk az érettségi tételekről: finomvegyes
2008-05-05. 16:50


Nem történt meglepetés a magyar írásbeli érettségin. A tételek összeállítói csak azt adták, mi lényegük. Azt végtére is nem várhattuk, hogy Wass Albert születésének 100. évfordulójára tekintettel mondjuk az Elvásik a veres csillag című regény elemzését adják fel megoldandó feladatként.

Kapcsolódó: Rendben zajlik az érettségi + a tételek

A szövegértési feladat során Nádasdy Ádám egy elmélkedését kellett alaposan megérteni szegény diákoknak. Nádasdy Ádámról tudni kell, hogy nyelvész, költő, és "másságát" nyíltan felvállaló homoszexuális, aki gyakran írogat is a homokosok lapjaiba.

Az egyik esszéfeladat az volt, hogy Ancsel Éva egyik művéből vett idézet alapján kellett írni arról, hogy milyen hatással vannak életünkre a technikai eszközök, a gépek, kiváltképpen a számítógépek. Tavaly is hasonló feladatot kellett megoldani. Nem tudnak a minisztérium "szakemberei" semmi újjal előállni? Ancsel Éva marxszista filozófus és költő volt. 1993-ban elhunyt. A kommunista rezsim egyik jól megfizetett gondolkodójaként könyveit rendszeresen megjelentették. Nemi irányultságáról nincs tudomásom.
Aztán a másik dolgozatcím: Berzsenyi Dániel és Vas István egy-egy versének összehasonlítása. /A Zsindex először Balassit írt Berzsenyi helyett, jó, B-vel kezdődik ez is, meg az is./ Berzsenyi Dánielről még csak-csak tanultak a diákok, Vas István költészete azonban inkább amolyan kiegészítő tananyag. Ő egyébként - talán mondanom sem kell - zsidó származású költő volt, többször is elhurcolták munkaszolgálatra. Naná, hogy kommunista lett. Állítólag az 50-es évek elején kilépett a pártból, mondván, ő nem elég "érett" ideológiailag, hogy megértse, mi folyik körülötte. Persze lehetne erre mondani: ügyes húzás volt, jól átjárt az elvtársai eszén. Kilépett, de úgy, hogy bántódása nem eshetett. De hol van itt a bátorság, a gerincesség, az egyenesség, az elvek melletti kiállás? Vagy már nem is kell erkölcsi példát állítani ifjaink és leányaink elé? Nyilván nem kell. Zavarná a "globalizációs folyamatokat", meg a reformokat és "beilleszkedésünket az EU-ba".

Akiknek pedig sem az első, sem a második feladat nem tetszett, Petelei István egyik novelláját elemezhették. Őt sem nagyon ismerik a diákok. Székely-örmény származású, Erdélyben élő író volt a XIX. század második felében. Meglehetősen pesszimista hangvételű, komor, de érdekes, jó műveket írt.

Szóval azért végtére is ne panaszkodjunk. Nincs minden veszve. Lehetett volna rosszabb is. Örüljünk például annak, hogy Imre Kertész a tételsorból kimaradt. Örüljünk annak, hogy még egyáltalán van magyar és történelem érettségi. Örüljünk Peteleinek. És örüljünk Berzsenyinek, akinek az egyik művét kellett összevetni Vas István egy versével. Jó, nem Berzsenyi gyönyörű Magyarsághoz című ódájáról kellett írni. Pedig roppant aktuális lett volna: "Mi a magyar most? Rút szibarita váz, Letépte fényes nemzeti bélyegét, S hazája feldúlt védfalából, Rak palotát heverőhelyének."

Drága magyar testvéreim, érettségi tételek ide vagy oda, nem pontosan erről van szó?
Na igen, olyan országot akarnak, ahol jelen van a komcsi, a libsi, a buzi, és meghagynak mutatóba néhány "mélymagyart" is, mint amilyen Berzsenyi volt /Németh László mondta ezt, ugyebár,/ Szépe kis multikulti, erre készítik az ifjúságot. Legalábbis egyelőre ez a cél. Később nem fogják beérni ennyivel.

szerény kérdés Gy.F.-hez

Szerény kérdés Gyurcsány Ferenchez

Szeretném megkérdezni Öntől, hogy még mindig példaképének tekinti-e Tony Blairt, és követendő példának a New Labour politikáját? Tony Blair ugyanis már nem miniszterelnök, ami még csak hagyján, bár mint Ön is tudja, hazájában roppant népszeűtlen. Akár csak Ön. Viszont Önnel ellentétben ő legalább távozott a posztjáról. De az igazi kérdés az: mit szól az Ön által számtalan alkalommal istenített New Labour katasztrofális veresgéhez a nagy britanniai helyhatósági választásokon? A konzervatívok 20%-kal előzték meg riválisukat, a Munkáspártot, de még a liberális demokraták is jobban szerepeltek náluk. Országosan a Munkáspárt közel 300 helyi képviselőjét vesztette el. Kicsi az esély, hogy ekkora vereség után a Munkáspárt talpra tudna állni a két év múlva esedékes parlamenti választásokon. A választók végre ítéletet mondtak most a "harmadik út" , az "új Labour" , a "modern szociáldemokrácia", és más hasonlóan üres és semitmondó jelszavak mögé bújtatott politika fölött. Ennek a politikának az Ön állítólagos barátja és példaképe, Tony Blair volt a kezdeményezője. Eredménye pedig semmi más, mint a szegénység, a társadalmi különbségek , a bűnözés növekedése, a pénzoligarchia, a bankárkaszt és a multicégek hatalmának korlátlan erősödése, a környezet és az erkölcsi értékek pusztulása...Tony Blair szociáldemokrata "harmadik útja" csalás volt és hazugság: arra szolgált, hogy a multik és a bankárkaszt neoliberális politikájukat a "megújult szociáldemokrata" jelszavak segítségével nyomják le a britek torkán. Most azonban végre lelepleződött ez a csalás is. A végtelenségig mégsem lehet mindenkit hülyíteni. Ha Ön egykor Tony Blairre és az "új Labourre" vetette vigyázó szemét, most is megteszi ezt? Vagy más nem annyira szimpatikusak? Hiszen újabban nemigen emlegeti brit "tanítómestereit".De ha nem szimpatikusak többé, miért nem? Csak a vereség miatt? Vagy levont más következtetéseket is az "új Labour" kudarcából? Költői kérdések ezek, választ adni aligha lehet reájuk. Pontosabban csak egyetlen választ lehetne adni: Önnek és pártjának azonnal, sürgősen távoznia kellene a hatalom közeléből is.

orvosság rosszkedv ellen

Borús az idő, rossz a hangulat, veszekedés volt tegnap, szóval most magamba roskadnék, ha még nem is épp depresszióba, de itt van az al nakba, és amíg erről írok, meg utánanézek, mi, hogyan is volt, addig nem szomorkodom. Sőt valóságos transzban vagyok, hogy megértsem, és jól meg tudjam írni. Kiváló orvosság a rosszkedv ellen az írás /a blogírás is/, meg a hobbi. Jó, ez nem egy eredeti gondolat, ismerem ezt, írásterápiának nevezik. Mindegy, nálam működik, és kész.

Al Nakba

Május 15-én Izrael ünnepel – a palesztinok pedig gyászolnak. Éppen 60 évvel ezelőtt, 1948-ban kiáltották ki a zsidó államot, a palesztinokra rászakadt a katasztrófa – vagyis ahogy arabul mondják: az al nakba. A felfegyverzett zsidó terrorista csoportok borzalmas tömegmészárlásokat követtek el, hogy megfélemlítsék, és távozásra kényszerítsék az egykori brit mandátumterület arab lakóit. Közel 800 ezer ember menekült el, hátrahagyva földet, házat, hazát, és az értékes ingóságokat. Többségük a szomszédos arab államokban, illetve Palesztina azon területein talált menedéket, amelyeket nem csatoltak Izraelhez. Hivatalos adatok szerint jelenleg a palesztin menekültek száma 7,2 millió, akiknek többsége még mindig menekülttáborokban él. 4,4 millió az 1948-ban elüldözöttek illetve leszármazottaik száma – ők azok, akik nem hajlandók lemondani a hazatérés jogáról. A gyermekekkel és unokákkal együtt további 355 ezer embert Izrael állam területén belül telepítették máshová oda, ahol kevésbé voltak útjában a hódítóknak. Sok palesztin a mai napig őrzi egykori, talán már nem is létező lakása kulcsait, mint a hazatérés jogának legfőbb jelképét. A későbbi háborúk, a palesztinoknak juttatott területek izraeli megszállása során további százezrek kényszerültek lakóhelyük elhagyására. Számos ENSZ határozat szögezi le: Izraelnek lehetővé kell tenni az elüldözöttek visszatérését. Ám a zsidó állam és legfőbb patrónusa, az Egyesült Államok egyáltalán nem törődik a nemzetközi joggal. Ezt csak a leigázott népektől várják el.